A Múzeum munkatársai magyar és angol nyelven tartanak tárlatvezetést. Idegen nyelvű vezetésre előzetesen be kell jelentkezni a "Időpontfoglalás" menüpont alatt. A bejelentkezés visszajelzésünk után lesz érvényes.
Magyar nyelvű idegenvezetésre is javasolt az előzetesen időpontot foglalni, erőteljesebb forgalom esetén csak így tudjuk biztosítani a szolgáltatás színvonalát. Az időpontfoglaláshoz az említett menüpont használandó.
A Szabó Magda Emlékházban ruhatár és ajándékbolt működik.
A Szabó Magda-kiállítás fő üzenete: „mert boldogságra kevés csak a jelen, a múlton épül az s az emlékezeten”. A tárlat a kollektív és az egyéni identitás tápláló forrására: a családi és közösségi értékek erejére reflektál.
Én az életet kaptam itt, a nyelvet, amelyet beszélek, amelyen a könyveim is beszélnek.” Először ezzel a mondattal találkoznak a látogatók, akik az udvar művészi értékű Abigél szobrát és kertjét elhagyva egy tágas folyosóra lépnek, amelynek nyitó és záró falán egy-egy nagyított gyermek- és felnőttkori Szabó Magda portré látható. A folyosó (a Debreceni utca) a város köztereit összegzi, az írónő debreceni életútjának térbeli és időbeli viszonyítási pontjait, egyfelől három jelképes épületet, a Városházát, a Nagytemplomot és a Kollégiumot, másfelől az iskolákat idézve, a Dóczi Leánynevelő Intézetet és a Debreceni Tudományegyetemet. A közterek szigorú élettörvényeket és a kollektív tudat emlékezethelyeit, az enteriőrökben megjelenített család értékrendet, életismeretet hagyományozott rá. A szürke homlokzat-sziluetteken kiemelt műtárgyak (a város kulcsa, a Nagytemplom kilincse, a Kollégium plakettje) az enteriőrökben ismét feltűnő hangsúlyos szimbolikájukkal hatnak – mint a bárány és a főnix–, míg a vitrinek a meghatározó tanárok panteonját mutatják be. A fikció az Abigél ruharekonstrukciója, a Matula igés kártyái és az írónő idegen nyelvekre fordított műveiből rakott könyvtorony révén szűrődik be a térbe, ahonnan az Emlékezet kertje nyílik.
A virtuális közterek világából a Rickl-ház oroszlán-kopogtatós ajtaján léphetünk a család hangulatos hajlékába. Az enteriőrök – a Szalon, Jablonczay Lenke és Szabó Elek szobája – nem egy valóságos, ám mára már „elveszett” Szabó Magda otthon rekonstrukciója nyomán keletkeztek, hanem a fiktív önéletrajzi szövegekből kiolvasható magánteret reprezentálják. A Szalon a család múltját és életmódját eleveníti fel. Új kutatási eredményeket tár a látogatók elé a virtuális családfa (100 őssel), s ennek redukáltabb – jellemző tevékenységeket (lelkész, művész, kereskedő, 1848/49-es honvédtiszt) jelző – festett változata. A gályarab búcsúja című festmény az Emlékezet kertjében elhelyezett Gályarabok oszlopának üzenetét (az önmagához való hűség parancsát) erősíti: az Ókút fikciója szerint a gályarab ős képe az „írói” tevékenység stációinak (emlékezet-képzelet-történetmondás) megtapasztalásához vezetett. „A tárgyak: a memóriám. Emlékeztetnek, figyelmeztetnek, mi minden történt egykoron.” Az enteriőrökben elhelyezett eredeti tárgyak, festmények, könyvtár, ruhák, ékszerek és bútorok az írói szövegek révén válnak beszédessé: a jóskártyák elmondhatják a Rickl-vagyon elúszásának történetét, beszélhetnek az anyai felmenők játékkedvéről, a tükör azokról, akik valaha megálltak előtte, a „rózsás” lábzsámoly pedig édesanya boldogtalan gyermekkoráról.
Az anyai és az apai szellemi örökséget, s annak az írói ouvre-ban való megjelenését hordozzák ezek a szobák. A szülők művészi érdeklődését és boldogság utáni vágyát személyes tárgyak és ablakfólián megjelenített városképek teszik érzékletessé. Az Ókút „buborékvilágában” a képzeletnek és az emlékezetnek, a magyarságtudat és a hit plántálásának van jelentősége, az eredeti tárgyakon kívül egy korabeli telefonban hallható személyes vallomás révén az emberi hang kerül fókuszba.
Az utolsó terem a város színházát idézi. A várost mint változó díszletet érzékelő írói optikával, illetve a sajátos alkotói önreprezentációval szembesülhetnek itt a látogatók. Kreatív megoldásként interaktív fotófüggönyt alkalmaztunk, illetve az írónő műveiből feltárt 54 városi helyszínt (képpel-szöveggel) ismerhetik meg a látogatók egy érintőképernyős installáción az ókút kávájában. Itt, az Emlékház NAVA-pontján tekinthetik meg a debreceni vonatkozású interjú- és filmrészleteket, itt láthatják Szabó Elek szociofotóit, s az írónő kevéssé ismert fényképeit is.
A kiállítás a szülőhelyhez való kötődés fikcionális és valóságos módozatait mutatja be. Szabó Magda, aki ifjú és gyermekkorát töltötte Debrecenben és élete végéig rendszeresen hazalátogatott, nemcsak írásaiban emlékezett meg szülővárosáról, hanem egyházi és városi szerepeket vállalva tevőlegesen is hozzájárult annak szellemi fejlődéséhez. Alkotói világából a kulturális emlékezet nevelésben játszott szerepébe vetett hit körvonalazódik.
A projekt során a virtuális térben és időben való barangolás biztosítása, a többrétegű térszervezés vált kiemelt feladattá. Kreatív elemekben leginkább az Emlékezet kertje bővelkedik. A kertkedvelő Szabó Elek szobájával szemközti, a magán- és a köztér egységét megteremtő írói kertben több érzékszervre ható megoldással éltünk. Az írónő legkedvesebb debreceni otthonának kulcsa, kertjének fotója és a fény-árnyék viszonyokat sejtető – írásaiba foglalt – emlékezetnövényei, szobrainak életnagyságú lapozható könyve és az énekfal (szín, illat, forma és hang) a kollektív és az egyéni emlékezet közvetítő közegeire irányítja a figyelmet. A gyengénlátók igényeit figyelembe véve az egyes terek összefoglaló tábláira és fókusztárgyai mellé QR-kódot is kihelyeztünk.
