Ez az év sem telik el úgy, hogy ne tudjunk magunk mögött egy csodálatos hetet, melyet azon gyermekek számára hirdettünk meg, akik szeretik a múzeumot és érdeklődve figyelik az körülöttük lévő világban fellelhető szépet.
A tábor már hagyománnyá vált, így elmaradhatatlan része volt az idei tanév megkoronázásának. A négy múzeumpedagógus lelkesen végezte az előkészületeket, hogy mire július 1-jére ébredünk, a gyermekeknek minden gondosan elő legyen készítve. A tábor témájaként az épített és természetes környezetet választottuk, hisz ez a Debreceni Református Kollégium Múzeumához és a Déri Múzeumhoz is kitűnően kapcsolható. A tábor július első reggelén megnyitotta kapuját s a hatalmas kollégiumi vasajtó várta nyitott szívvel a fürge, tudásra szomjazó diákokat. A kezdeti megszeppenés után, a szülőktől búcsút véve 16 gyermek és 4 múzeumpedagógus, valamint 2 főiskolai hallgató játékos ismerkedéssel indította a napot. A múzeum bejárását követően, mindenki kiválasztott egy-egy tárgyat, s ügyesen bemutatta a társainak úgy, hogy ők könnyen kitalálták melyik fókusztárgyról van szó. A reggeli finom falatok után a témahét felvezetésére, megvitatására került sor a múzeumpedagógiai foglalkoztatóban. Jó volt látni, hogy a gyermekek hogyan látják a környezetet, legyen az természetes vagy épített. Orsi néni ötletének köszönhetően a híres Emlékkertben mindenki örökbe fogadhatott egy, számára kedves növényt vagy szobrot. A délutánt a Nagytemplom tornyának megmászásával kezdte a csipet-csapat. Ámulattal néztük a Rákóczi vén harangját, s azon tanakodtunk, vajon puszta emberi kéz hogyan tudta ilyen magasra tenni ezt a nehéz harangot. Csillogó szemmel néztünk le mi is onnan, ahonnan Szabó Magda édesapja, s még sokan mások szemlélték ezt a gyönyörű várost.
A második nap is izgalmakkal teli volt, hisz délelőtt egy igazi épített világba csöppentünk a belváros egyik eldugott házában, ahol a falmászás rejtelmeibe nyerhettünk betekintést, s ámulattal néztük, milyen ügyesek a gyerekek. A falmászás fáradalmait egy finom ebéd elfeledte, s mire észbe kaptunk már délután volt.
Edit néni és Szilvi néni a titkokkal teli ókori Egyiptom emlékeit mutatták meg nekünk és engedték, hogy miénk legyen a gyönyörű kiállítás. Az ebéd után csillogós tetoválásokkal díszíthettük a kezünket, választhattunk piramis, fáraó vagy szkarabeusz bogár közül, melyek akár a szivárvány összes színében pompázhattak rajtunk. Délután már-már egyiptomi hőség tombolt, így a vízipisztoly által nyertünk újra energiát s élveztük a régi Füvészkert fáinak árnyékát.
A hét középső napját a Szabó Magda Emlékházban töltöttük. Enikő néni játékaival ébresztgettük egymást, majd megismerkedtünk a kiállítással, valamint az írónő idejében is kedvelt játékokkal. Szabó Elek fényképei vezettek végig az emlékházon, s az ő szenvedélyén mi is felbuzdulva, elkészítettük saját fényképezőgépünket gyufásdobozból. Ahelyett hogy az ebéd után sziesztát tartottunk volna, roppant izgalmas mezítlábas ösvényeken tehettük próbára ügyességünket és bizalmunkat a másik iránt. Lépkedtünk kavicsokon, terméseken, gombokon, rizsszemeken és lencsén, de hideg és meleg vízben is járhattunk az ösvény által.
A tábor negyedik napján képzeletben mi építettük fel a jövő városát. Először megosztottuk egymással a gondolatainkat arról, ki hogyan látja ezt a várost száz év múlva. Az okos gondolatokat és fantasztikus ötleteket megvalósítás követte. Hatalmas papír mellé ültünk és csak alkottuk a jövő városát 2100-ból. Az építkezés délután is folytatódott, immár újra a Déri Múzeumban a piramisok építése körüli nehézségekkel küzdöttünk közösen. Hatalmas öröm volt, mikor felépült a csapatok piramisa.
Pénteken a Botanikus kertet látogattuk meg. Villamosra ültünk s már ott is voltunk a gyönyörű kertben. Csodálatosabbnál csodálatosabb növényeket vizsgáltunk meg, belenéztünk minden egyes odúba remélve, hogy a gazdával is találkozunk. A hatalmas élővilág megtekintésének fáradalmait a hűs, otthonos emlékházban pihentük ki.
Azt gondolom, hogy mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy egy roppant tartalmas, mozgalmas és értékes héten vehettünk részt. Szabó Magda kívánságának eleget tettünk, hisz volt bátorságunk a boldogsághoz, amely a hét minden napjára kitartott.
Hálás szívvel köszönjük meg a tábor teljességén és szépségén munkálkodó kezek munkáját, gondoskodó szeretetét, valamint a szülők bizalmát, hogy egy hétig ránk bízták a gyermekeiket.
