Apropó

Július 22-én a Magdák, Magdolnák, július 23-án a Lenkék ünneplik a névnapjukat.

Ebből az alkalomból Szabó Magda és édesanyja, Jablonczay Lenke sírjára kardvirágot és margarétacsokrot helyeztem el szerdán a reggeli órákban. A vázában egy szál vörös rózsa jelezte, hogy valaki már megelőzött. A Teréz esztendeje című elbeszélésében így vallott az író az édesanyjához fűződő szoros kötődésről: „[…] mire visszazártam az ajtót, s megfordultam, anyám ott állt mögöttem. Ezt születésemtől fogva éreztem, a tőlevaló elválás teljes lehetetlenségét, egyszer már asszonykoromban Delphoiban felriadtam a hotelban arra, hogy anyám mellettem áll és néz. Nem állhatott, mert otthon volt a pesti lakásunkban, én pedig görög földön, s mégis tudtam, hogy egy pillanatig ott állt, mert mondani akart nekem valamit. Mikor hazaértünk, hetek múlva, az orvosa feljegyzéséből tudtam meg, ez volt az a balesetes éjszaka, amikor az én álmom órájában éppen altatták az operációteremben. Mindig mindent tudott rólam, talán azt is, mit álmodom.” 

Perla Erzsébet